Finger food… mennyire előkelően hangzik, így angolosan, mert magyar nevet nem találni neki.
Nem is olyan régen egy ismerősöm fordított a témában könyvet, és megkért néhányunkat, ötleteljünk, hátha találunk magyar megfelelőt az “ujjkajára”.
A mancsitolástól az ötujjas falatokig terjedtek az opciók, de végül mindet elvetettük, és maradt a könyvben is a vendégváró falatok. Pedig a finger food lényegét ez nem takarja… (És akkor még nem említettem a finger buffet magyarosítására tett kísérleteinket).
A finger food voltaképpen minden olyan étel, amit evőeszköz használata nélkül meg lehet enni, és ez az egyszeri szendvicstől a fish&chips-en át a lazacba tekert kaviárig és a szarvasgombás libamáj-pástétomig bármit takarhat.
És nem feltétlenül otthoni vendégváró, sokkal inkább a mostani fogadások trendje, amelyre a tálalószerek gyártói is rárepültek. Léteznek már miniatűr tányérok, spéci poharak és hajlított kanalak a finomságok ízléses tálalására, természetesen nem otthoni használatra.
Illik megjegyezni azt is, hogy minden finger food őse a szendvics volt, amit egy angol bárónak állított össze szakácsa, nehogy meg kelljen szakítania kártyapartiját (megjegyzem, a világ legjobb szendvicseit szerintem még mindig Albionban kapni). Őt követte a hamburger, a hot-dog, a popcorn és határesetként a pizza. A mostani finger food hullám pedig a spanyolok tapasain, illetve a francia séfek által kreált vegyes ízelítőkön alapszik, és rendesen próbára teszi a szakácsokat, mert hát egy-egy rendezvényre minimum 10-féle falatkát kell kitalálni, és nem "trendi" az ismétlődés.